Miből is élek? Abból, amiért megdolgoztam. Egy részét bedobom a közösbe, hogy előrelátóan gondoskodjak olyan dolgokról, amikkel nincs kedvem, vagy egyedül nincs erőm foglalkozni. Mondjuk, hogy legyen lehetőségen gyorsan eljutni Budakalászról Dunakeszire, vagy ha beteg vagyok, legyen aki meggyógyít. A másik részét pedig arra költöm el, ami boldoggá tesz. A zsemlétől, a színházjegyen keresztül, a szexen át egészen egy autóig.
De a közösbe jobb esetben még ebből a pénzből is jut, hiszen az általam elfogyasztott jószág után is adózik az, akitől vásároltam. Aztán amikor az én szállítóm, a közöshöz való hozzájárulás után vevővé avanzsálva a maradék pénzből valamennyit magára költ, azaz alkalmasint ő is elfogyaszt egy-egy jószágot, melynek értékének egy része ismételten csak a közjót szolgálja, stb., a sor végtelen. Vagy nem. Mi történik, ha külföldön vásárolok? Vagy a szállítóm? Vagy a szállítója? Akkor ez az én közösségem javát nem fogja szolgálni. Persze egyensúly van, hiszen nálunk is vásárol idegen.
A nap kérdése: érdemes-e államilag elősegíteni, hogy a pénzünk idegen közösség javát gyarapítsa a sajátunk helyett, illetve kinek állhat érdekében az ilyen helyzet kialakításának állami támogatása?
Étkezési jegy. Mi ez? Pénz, fizetőeszköz? Ki adja? Egy magáncég? Miért jó ez neki? Keres rajta? Hogy is van ez? Egyrészt a munkáltatóm fizet azért, hogy hozzájuthasson (gyengébbek kedvéért: a névértéknél többet), majd ahol elköltöm, fizetnek a mérhető forgalomnövekedésért. Tehát a főnököm ad nekem a törvényben foglalt maximum adómentesen adható étkezési jegyet (mert így neki olcsóbb vagyok), majd egy magáncégnek fizet utána adót jutalékot. Én elköltöm a jegy névértékét, amibe azonban bele van kalkulálva a szállító által az étkezési jegyet kibocsátó felé fizetendő adó jutalék is (gyengébbek kedvéért: drágább a termék). Már itt megszületik egy kérdés: miért jó az államnak, hogy egy magáncég beszedi ezeket a jutalékokat, ahelyett, hogy ő szedné be és ránk költené? De ez még nem „A Kérdés”. A vicc az, hogy annak a néhány kibocsátó cég, akik fő tevékenysége az étkezési jegyekkel forgalmazása mindegyike külföldi, így a profitot gyakorlatilag elszívják az országból.
Nem lenne egyszerűbb, olcsóbb és összességében nekünk jobb, ha egyszerűen az alkalmazotti bér egy bizonyos összegét „adómentessé” tennék?
Egyrészt ma sem vizsgálja senki, hogy az étkezési jegyből a hipermarketben nem sarokcsiszolót vásárolok-e, másrészt 100%, hogy ma Magyarországon mindenki elkölt a fizetéséből egy hónapban 5.000Ft-ot hidegélelemre, így kvázi ilyen címen adhatná a támogatást maga az állam.
Az adóhivatal ugyanúgy nem jutna az étkezési támogatás összegére eső adóhoz, ellenben a pénzünk itthon maradna, és az árak is egy árnyalatnyival alacsonyabbak lennének (talán).
