Valahogy bennem felmerül a kérdés, hogy amennyiben valaki két szembenálló felet is hajlandó szóban támogatni, anyagi és/vagy egyéb ellenszolgáltatásért cserébe, akkor nem képzelhető-e el, hogy most anyagi és/vagy egyéb ellenszolgáltatás reményében nyilatkozza-e azt, amit.
Ha és amennyiben feltételezhetjük ezt, akkor felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi nyilatkozat milyen mértékben közelíthet az igazsághoz („az igazat mond, ne csak a valódit”, ugye, ugye?). Felmerül, hogy vajon az „A”, vagy a „B” oldalt támogató újságíró kérte-e, hogy (részrehajlás nélkül) mindkét oldalt vonja bele a nyilatkozatba, vagy egyszerűen csak nem volt elég hír, és teljesíteni kellett a kvótát, a legegyszerűbb pedig a valószínűsíthető honorárium egy részéért cserébe kérni egy előre összeállított választ.
Sőt, tőlem még az is kitelik, hogy feltételezzem, esetleg a nyilatkozó(k) kereste(ék) meg a cikk íróját, mikor elfogyott a segély, azzal, hogy A: van egy hírünk, B: lenne egy hírünk, ha megmondaná mi az.
A végeredmény a lényeg: ha nem hisszük el ami a cikkben áll, akkor értelmetlen már a léte is, ha elhisszük, akkor pedig a tényleges tartalmat kell megkérdőjelezni.
Nem az a baj, hogy csalni próbálnak a politikusok, ez már szinte elvárás velük szemben, hanem az, hogy túl sokan vannak olyan helyzetben, akiknek a pénztárcája kivétel nélkül minden esetben legyőzi a lelkiismeretét.
Nehéz eldönteni, hogy ez kinek a hibája, de tény, hogy sokszor érdemesebb a „szegénységből és a hátrányos helyzetből” hasznot húzni a munka helyett, mert a dolgozók adóterhei egyre magasabbak annak érdekében, hogy az összes segélyt ki lehessen fizetni.
Bár megjegyzem a fenti eszmefuttatás alapján végül is gazdaságösztönző szerephez jutott a nyilatkozattevő, hiszen egy adófizető munkáját és az őt foglalkoztató cég bevételeit növelte. Kérdés, hogy az általa a gazdaságból kivont pénz, vagy a gazdaságfellendítő hatása volt-e a nagyobb…
